Hásságy a megyeszékhelytől délkeletre a Baranyai dombság területén, gyönyörű táji környezetben fekvő úgynevezett kétutcás völgyi falu. Jellegzetes településszerkezete, típusa lehetett a XVIII. sz.-i német telepes falvaknak. Egyes források szerint a település neve 1058-ban, más adat szerint 1068-bankelt iraton található először, Hashag-ként leírva, amiről feltételezik a kutatók, hogy hársakkal benőtt helyet jelent.
A Győr nemzettségbeli Óvári Konrád birtoka a terület a XIII. sz. végén. Konrád 1925-ben Olasz - Hásságy és Hidor falu között alapította a Szt. László monostort, a pálos rendi szerzeteseknek.
1333-ban önálló plébániája volt a közösségnek, az 1333-1335-évi tizedjegyzék szerint. 1515-ben a kolostor ajándékba kapja a falut, amely feltehetően a jelenlegi településtől délre terült el, Hidor falu irányába. A török időkben elnéptelenedett, a hódoltság végére azonban újból lakottá vált a terület. Ekkor a boszniából érkező ráczok, a hagyomány szerint a jelenlegi településtől észak-nyugatra lévő "Hátsó Rác-högy"-ön telepedtek meg.
Az 1695-ös adóösszeírás szerint a falu magyar földesura, a Zrínyi csaláád volt. A település később a kincstárhoz kerül vissza, majd 1732-től Pálffy birtok.
A Rákóczi szabadságharc után a rácok többsége elhagyta a területet. A német telepesek 1740 körül érkeznek és a templom fölött építettek házakat, "Schwabendorf" a mai Kossuth L. u. északi részén, majd később tőle nyugatra alakult ki a másik utca a patak völgy tulsó felén. Ez az úgynevezett "Raizedorf". Ezt a területet a ma még itt élő rácok lakták.
Az első fából készült templomot 1756-ban szentelik. A ma is álló templomot, az akkori falu szélén - ma közepén- 1763-ban szintén páduai Szt. Antal tiszteletére szentelték fel
